Bajnokcsapat!!! Tizennégy év elteltével ünnepelhet újra aranyérmes csapatot a nyíregyházi röplabdázás. Ezt tervezték, ezért dolgoztak tavaly nyár óta a játékosok, vezetőedzőnk és kollégái közös erővel. Furcsa játéka a sorsnak, hogy épp egy olyan évben került újra Nyíregyházára a bajnoki serleg, a Magyar Kupával egyetemben, amikor életünk kiesett a megszokott kerékvágásból. Ezen kár lenne bánkódni, elfogadták, lényegében a szezon elejétől kezdve a főszereplők, ha megszokni nem is lehet teljesen, a szurkolók hiányát. Mi pedig ugyanígy elfogadtuk, ha megszokni nem is lehet, hogy nincs közvetlen élmény, és a távolból kell támogatnunk a csapatot. A lányoknak pedig tartogatott a sors egy nehezen elfogadható fejleményt még a végére. Bármennyire is szerették volna a pályán bizonyítani, hogy Nyíregyházánál jobb helyre nem kerülhet a bajnoki cím, erre az ismert okok miatt nem nyílt lehetőségük. Egy sportolónak ez is időbe telik, amíg feldolgozza, nem megy gombnyomásra, hogy egyik pillanatban még edzünk, a következőben pedig már örülünk az elsőségnek. Afelől viszont nincs kétségem, és örülök neki, hogy Németh Szabolcs, aki a legjobban ismeri saját csapatát, ki merte mondani: ez a Nyíregyháza egy valóságos döntőben is egész biztosan győzedelmeskedett volna. S hogy miért nyerte meg az Extraligát a Fatum 2021-ben, ennek megvilágítására az alábbiakban teszek kísérletet. 

BAJNOK A NYÍREGYHÁZA, MERT:  

  • … a Női Teremröplabda Nemzeti Bajnokság 2020/2021-es kiírásában, az Extraliga alapszakaszában, illetve a rájátszás fordulóiban lejátszott mérkőzések összesített mérlegét tekintve a legtöbb győzelmet aratta (szám szerint 19 bajnoki sikert). Valamennyi győztes bajnokija után 3:0-es, vagy 3-1-es szettarányt mutatott a javára az eredményjelző, így a csapat egyetlen alkalommal sem kényszerült a ligában pontosztozkodásra. A bajnoki döntő másik résztvevője, a Békéscsabai RSE elődöntője negyedik meccsig tartott a Kaposvárral szemben, így összességében egy mérkőzéssel többet játszott az idényben. Összehasonlításképpen: ezeken a mérkőzéseken ugyancsak 19 sikert aratott, azonban az alapszakaszban, és a rájátszásban is két-két alkalommal aranyszettig játszott ellenfeleivel, így 3-2-es végeredménnyel hagyhatta el a pályát. 
  • … egyetlen vereséget volt kénytelen elkönyvelni a bajnokságban, még a harmadik fordulóban, későbbi bajnoki döntős ellenfelével szemben. Azon nyomban, amint alkalma nyílt rá a csapatnak, vissza is vágott a Békéscsabának az 1-3 arányú hazai fiaskóért, ugyanilyen különbséggel. Bár kevesebb lejátszott meccse miatt ekkor még nem volt listavezető a Fatum, a vesztett pontok tekintetében minden első ligás ellenfelénél kedvezőbb helyzetből várta az új évet. 2021-ben aztán sem az alapszakasz hátralévő fordulóiban, sem a rájátszásban nem talált legyőzőre. Hogy még imponálóbb legyen a mérleg, január óta összesen négy szettet tudtak elcsípni az ellenfelek a Fatum-lányoktól, beleértve a Magyar Kupa elődöntőjében elbukott kettőt. Ezzel együtt, mindkét sorozatot beleértve, 24 győzelemre egyetlen vereség, 73 megnyert szettre mindössze 12 (!)vesztes a mérleg. 
  • … a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtotta a mögöttünk hagyott, körülbelül fél évben. A tekintélyt parancsoló eredménysorból nyilván egyenesen következik, hogy a csapat képes volt a legkisebb hullámvölgy nélkül végigjátszani ezt a rendkívüli idényt. A krónikák azonban csak a számszerű eredményeket rögzítik, a mérkőzésekre való felkészülés közvetlen előzményeit, a küzdelem lélektani vonatkozásait nem. Márpedig az eredmények elemzésénél itt mélyebbre kell tekintenünk. Ezek a játékosok ugyanis egész idényben pozitívan tudtak reagálni a csapat életét befolyásoló eseményekre, történésekre, legyenek azok örömteliek vagy problémásak. Vehetjük akár az egyetlen bajnoki vereség fogadtatását… Vagy a Covid-helyzetben nyolc hadra fogható emberrel elért kaposvári bravúrt… Vagy a novemberi-decemberi felborult mérkőzésnaptárt és formában tartást… A kupaelődöntőben extra energiákat igénylő fordítás után a döntőben mutatott teljesítményt… A kupagyőzelem birtokában a bajnoki elődöntőre történő, felettébb sikeres fókuszálást… A társaság minden létező szituációban a mentális erő legmagasabb fokán állt. 
  • … játékosai egymással párhuzamosan, kiemelkedő teljesítmények sorozatát produkálták a mérkőzéseken. A csapat több pilléren állt, és valamennyi csapatrészben akadt vezéregyénisége (nem ritkán, csapatrészenként egyszerre több is). Ha valamelyik spílernek átmenetileg nem ment a játék, vagy önmagához képest gyengébb napot fogott ki, biztosak lehettünk benne, hogy lesz helyette olyan, aki a hátára veszi a csapatot. A bajnoki sorozatban a legtöbbször játéklehetőséget kapó húzóembereink közül Ralitsa 13-as, Nikola 15-ös, Zsófi 12-es, Neira 11-es meccsenkénti pontátlagot produkált. Andi az alapszakasz első harmadát sérülés miatt kihagyta, Eliza többnyire csereként jutott szóhoz, ám ők ketten így is szorosan ott vannak az előbbiek nyomában, 9-es átlagos ponttermést összehozva. Valódi munkamegosztás, és akkor még csak a játék látványosabb, egyénileg is mérhető dicsőséget hozó részéről beszéltünk.  
  • … játékosai egymással szinkronban, a mezőnyben apait-anyait beleadva, az egyénieskedés legkisebb jele nélkül, társaikat folyamatosan kisegítve vették ki a részüket a védekezésből. Attól sem riadtak vissza, ha úgy kívánta a mérkőzés közbeni taktikai változtatás, vagy kevésbé tudtak ütőteljesítményben beleadni a közösbe, hogy valaki helyett vállalják a pluszokat védekezésben, ezáltal tehermentesítve őt a pontszerzés érdekében. Alázatos és fegyelmezett védekezésünk volt a legfőbb építőköve annak a gyors és agresszív támadójátéknak, amelynek nem találták ellenszerét a riválisok. Németh Szabolcs a csapatépítés korai fázisában lerakta a szilárd, földrengésbiztos defenzíva alapjait, amelyet a játékosok kivétel nélkül megértettek és elfogadtak. Ezért volt nehéz ellenünk játszani, mert hiába próbáltak fogást találni rajtunk az ellenfeleink, a stabil védekezésünkből kiindulva rövid úton megtaláltuk a saját ritmusunkat és képesek voltunk kontrázni, illetve változtatni a támadásépítésünk irányán. 
  • … ezek a játékosok tűzbe tennék egymásért a kezüket. A Nyíregyháza játékoskeretéhez tartozás nemcsak csapattagságot, összetartó munkahelyi közösséget jelentett ebben a szezonban. Sokan, sok helyen elmondják, hogy “nagyon jó a hangulat az öltözőben”, “igazi csapat vagyunk”, “a sikereink titka a közösségben rejlik” és ehhez hasonló kijelentések. Az ember így hajlamos ezeket közhelyként elkönyvelni. Ám semmiképpen nem a Fatum-lányoknál. Az ördög a részletekben rejlik, és elég megnézni egy-egy mérkőzés közbeni bíztatást, edzés/bemelegítés alatt a kamera által elkapott pillanatot, vagy bármilyen apró reakciót, hogy megbizonyosodjunk róla: nem üres frázisok hangzottak el, amikor csapatközösségről hallottunk. Higgyünk Lacombe Zsófinak, aki pályafutása során jó néhány helyen, közösségben megfordult már, de állítása szerint, ha majd egyszer visszaemlékszik karrierje nagyszerű pillanataira, ez a nyíregyházi időszak mindenképpen a legfelső polcról fog visszaköszönni. Minden rosszban van valami jó: a járványhelyzet miatt még nagyobb egymásra utaltságban élték mindennapjaikat magyar és külföldi kerettagok egyaránt, és ez a tényező emberileg igencsak összehozta, családtagokká tette a közös célokért fáradozó lányokat. 
  • … a friss bajnok- és kupagyőztesek emberek tudtak maradni az embertelenségben. Nem pusztán szakmailag, illetve amiatt érdemlik meg a sikert, mert megdolgoztak érte, beletették az izzadtságos munkát és a pályára is kitették azt. Azért is jó helyre került a két aranyérem, mert morálisan is megérdemlik azt. A békéscsabai gárdát a legrosszabb időben sújtó, példátlan betegséghullám miatt már jó ideje tudták, hogy ez a döntő már soha nem lesz az igazi, akár megrendezik valamelyik meccset, akár nem. Bármelyik játékos tízből tízszer arra szavazott volna, hogy a pályán harcoljanak meg a bajnoki címért, és lehetőleg a legerősebb összetételű ellenféllel szemben. A sors ezt tőlük is elvette, és azokban a pillanatokban, amikor egy egész éves munka beteljesedik, kiszakad a befektetett erőfeszítés, nehéz gátat szabni az érzelmeknek. Ezek a lányok viszont képesek voltak a kollektív ünneplésnek egy olyan, kulturált és visszafogott módját választani, amellyel érzésem szerint maximálisan tekintettel voltak az edzéseket fél év munkája után méltatlanul abbahagyni kényszerülő békéscsabai játékosokra is. Azt pedig a mai napig nehéz érzelmek nélkül visszanézni, ahogyan a kaposvári bravúr után üdvözölték a betegség miatt otthon maradt társakat.
  • … vezetőedzője az előző, “csonka” bajnokság utolsó lejátszott fordulóiban megfizetett tanulópénz után valósággal berobbant a magyar edzői szakmába. Németh Szabolcs már játékos-pályafutása alatt tudatosan készült az edzőségre, majd Hollósy László másodedzőjeként a hazai röplabda egyik “matematikusától” tanulhatott. Amikor pedig a klubvezetés az új szezonra is bizalmat szavazott neki, az nem a tanulófázis végét jelentette számára, hanem annak intenzívebb formában történő folytatását. Az előző bajnokság felfüggesztése neki nem a hónapokig tartó, megérdemelt nyári szabadság kezdetét eredményezte, hanem a kőkemény munka beköszöntét. Amelynek egyik része volt az önképzés, és kétségünk ne legyen felőle, ő az a fajta ember, aki az élethosszig tartó tanulás és önreflexió híve. Másik része pedig az új csapatának kialakítása. Rendelkezett egy határozott vízióval, pontos elképzelése(i) voltak arról, milyen röplabdát szeretne játszani a következő kollektívával, és ennek a megvalósítását már a megfelelő emberek kiválasztásánál befolyásolhatta. Vezetőként nem egyszerű feladat elképzeléseink hitelessé tétele és annak elérése, hogy mindenki legjobb tudása szerint vegyen részt annak végrehajtásában. Az a hihetetlen mennyiségű munka, amit a háromgyermekes családapa beletett ezért a két trófeáért, csak a hozzá közel állók számára lehet ténylegesen felmérhető. 
  • … működött a “reverse mentorship”: magyarul a fordított mentorálás vezetőedző és játékosok között. Ezt a fogalmat gyakran hallhatjuk a fiatalabb és idősebb generációk jelenkori viszonyában. A gyerek már legalább annyira tanítja a szülőt, mint fordítva, mert csúnyán mondva, magától analfabéta lenne az információs technológia világában. Maradva a röplabdánál, és az edző-játékos viszonynál: Németh Szabolcs és stábja számára legalább annyira fontos volt, hogy rendszeres visszajelzéseikkel segítsék az ő dolgát játékosai, minthogy ő keresztülvigye elképzeléseit a röplabdáról. A kétoldalú kommunikáció formájában Szabi megoszthatta hosszú és eredményes játékos-pályafutása alatt összegyűjtött tapasztalatait, cserébe ők visszajelzéseikkel segíthették, hogy villámgyorsan tanulja a szakmát edzői pályafutása első évében. Valójában semmilyen varázsige nem hangzott el a játék képét oly gyakran, számunkra kedvezően és azonnal befolyásoló időkéréseken. A “Németh-mágia” nem más, mint ennek a partnerszerű kommunikációnak a megnyilvánulása volt éles helyzetekben. 
  • … minőségi játékosok vártak bevetésre a cserezónában. Olyan játékosok, akik egy nagyobb keret tagjaiként azért jutottak kevesebb játéklehetőséghez, mert – hogy újra Németh Szabolcs szavait kölcsönözzem – a röplabda szabályai egyidejűleg csak hat játékos pályára küldését teszik lehetővé. Ettől függetlenül az Extraliga mezőnyében szereplő bármelyik csapatnál alapemberek, vagy stabil kezdők lennének. Magyarországon pedig nincs olyan profi klub jelenleg, amelynél egymás közötti játék, házi edzőmeccs címén, liberóval, feladóval, feladó-átlóval, szélső ütőkkel, centerekkel két, megközelítőleg azonos képességű, és/vagy hasonló rutinnal rendelkező csapatot ki tudnának állítani. A következő szezonban, egy, az európai elitligában bemutatkozásra készülő csapatnál még hatványozottabban szükség lesz ilyen minőségű keretre, a háromfrontos küzdelemben.  
  • … az éppen soron következő ellenfelét igyekezett komolyan venni, és a papíron gyengébbnek számító kihívókkal szemben is úgy lépett pályára, hogy az aktuális három pont bezsebelésén túl már a távolabbi következményekkel is számolt. Egyetlen alkalommal, a tavaly december 5-én egyébként 3-0-ra megnyert, MTK elleni budapesti meccs után adott hangot Németh Szabolcs nyíltan és őszintén elégedetlenségének. Bő egy hét múlva pedig csattanós választ adtak a játékosok, amikor idegenben magabiztosan múlták felül az addig veretlen Békéscsabát. Az, hogy mennyire számít minden áldott meccs, annak minden egyes szettje a lerövidített alapszakaszban, a folytatásban világossá válhatott. Nem az égből hullott alá az alapszakasz első helye, ehhez azonban nem sokat lehetett hibázni. A dolgok szorosan összefüggenek, volt jelentősége annak, hogy első körben magunknak választhattunk rájátszás-ellenfelet, ez a lendület kihatott az elődöntőre is, és a döntőben is egy maximálisan motivált és koncentrált Fatumot láthattunk volna, ha az élet nem rendezi másképpen. Nem véletlenül volt csalódott vezetőedzőnk, amikor úgy észlelte, hogy fogyatkozik a motiváció és nem azt a játékot teszik a pályára a lányok, amit az elvégzett edzésmunka alapján jogosan tehetnének. Ilyenre szerencsére alig volt példa, és a cserejátékosok is igyekeztek úgy beszállni a meccsekbe, hogy precízen végrehajtsák küldetésüket a pályán. 
  • … Németh Szabolcs mellett kiváló stáb dolgozott. A csapat összeállítása, a meccseken hozott személyi döntések és taktikai változtatások ugyan a vezetőedző felelősségi körébe tartoztak, utóbbi tekintetében viszont bátran hagyatkozhatott másodedzőjére is. Volt válogatott játékosként pedig Vincent Lacombe is képes volt ugyanazt a hangvételű kommunikációt létrehozni a csapattagokkal, mint tette azt a szakmai munka vezetője. A ciklusok megtervezése, a néhány nap különbséggel vívandó meccsekre a formába hozás pedig valódi csapatmunka volt, akárcsak a pályán lévőknél a győzelmek halmozása. Bár ötszettes mérkőzést mindössze egyet játszott a csapat, a kupaelődöntőben, akadt ezen kívül is néhány, kétórás vagy bő kétórás, kiélezett összecsapás. Ezeken az is látható volt, milyen erőnléti felkészülésben részesültek a játékosok és mennyivel jobban bírják a végjátékot ellenfelüknél. Statisztikusunk titkos dobozából pedig nehéz lenne megszámolni, mennyi információ érkezett Szabi kezére, amelyek pontokat, szetteket döntöttek el. 
  • … meglepte a komplett mezőnyt játékstílusával. Németh Szabolcs töretlenül hitt benne, hogy az a fajta röplabda, amit ő játszani szeretne csapatával, a női mezőnyben is kivitelezhető. A megfelelő karakterek kellenek hozzá, amelyek kiszűrésében, szerződtetésében ő maga is aktívan részt vett. Így viszont nem a nulláról kellett kezdeni a csapatépítést sem, mert egyrészt tisztában volt vele, hogy nem zsákbamacskát vásárolt, másrészt együtt maradt egy gerinc, még a tavalyi keretből, akikre bátran építkezhetett. A magyar játékosok, ha úgy tetszik “a magyar mag”, a légiósok közül egyedül hosszabbító Ralitsával együtt mind-mind óriásit fejlődtek a keze alatt. Ehhez jött nyáron a szlovák bombázó, a latin-amerikai felhőkarcoló, a német védekezőspecialista, a világlátott, rutinos, magyar válogatott feladó-átló, a szlovén karmester, továbbá januárban a horvát válogatott erőssége.  
  • … kiharcolta a részvételt a bajnoki döntőben, ahol esélyesként, pályaelőnyről várhatta ellenfelét. Kupagyőztesként, az elődöntőben a korábbi bajnok Vasast három meccsen legyőzve, jelentős erőfölénnyel. A Békéscsaba egy olyan csapatnak kellett volna, hogy útját állja a bajnoki címhez vezető, utolsó fázisban, amelytől simán kikapott a kupadöntőben, és azt megelőzően pályaválasztóként is alulmaradt már egyszer vele szemben. Egy olyan csapatnak kellett volna, hogy útját állja, amely idegenben ebben a bajnokságban egyáltalán nem szenvedett vereséget. Nehéz elképzelni egy olyan szcenáriót, amelyben a feje tetejére állt volna a világ, nyíregyházi szempontból, ha lejátszották volna a döntőt. Az sem tartozott volna az előzmények alapján a meglepetés kategóriába, ha a Fatum három meccsen lerendezi a végső párharcot is. A csapatok az Extraligára nevezéssel elfogadták a versenyszabályzatot és -kiírást, mindenki tisztában volt vele, hogy záros határidőre be kell fejezni a bajnokságot. A sport maga az élet, sőt, időnként több is annál, és sajnos az életben nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt előre elterveztük. Aki rendelkezik minimális belátással és intelligenciával, az tisztában van vele, hogy a Fatum nem játék nélkül lett bajnok. A jelenlegi legjobb magyar csapat a bajnokság és a kupa címvédője egyben.  

Hatalmas gratuláció a játékosoknak és a stábnak az idei duplázáshoz!!!