Hatalmas küzdelem árán behúzták a lányok a második strigulát is a fináléhoz. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz. Miért is lett volna az, hiszen egy bajnoki elődöntőről beszélünk, nyilvánvaló volt, hogy a Vasas egy vereség után nem fogja olcsón adni a bőrét. A jelenlegi Nyíregyházának ugyanakkor mindegy, hogy pályaválasztóként vagy vendégként találkozik hazai élcsapattal. Németh Szabolcs és kollégái tavaly nyár óta pontosan az ilyen kiélezett szituációk megoldására vértezik fel a játékosokat. Csütörtök este a magasabb szintű koncentráció és a csapat kohéziója repítette a döntő küszöbére ezt a társaságot. 

🏐 1.  Megtört az átok, hosszú idő elteltével nyertünk újra rájátszás-meccset a Vasas-hívek számára oly kedves, “fekete függönyös” csarnokban. Szurkolóink közül azok, akik a helyszínen élhették át két évvel ezelőtt a húsvét hétfőn kezdődő bajnoki döntő első, vezetésről elbukott, illetve a harmadik, kivégzéssel felérő bajnokavató meccsét, most különösen elégtételt érezhetnek. Játékosaink közül öten, a “magyar mag” tagjai őrizhetik azoknak a meccseknek a hangulatát. Néhány később csatlakozó számára még egy tavaly januári sima vereség íródott hozzá a közelmúlt nem túl szívderítő “folyondáros” emlékeihez. 

🏐 2.  A Vasas számára nem sok választási lehetőség volt a választandó harcmodort illetően, ha azt akarta elérni, hogy a második meccs valóban visszavágó legyen. A Continental Arénában mutatottnál hatványozottan jobb fogadóteljesítménnyel, a mezőnyben apait-anyait beleadva megpróbálni nagyobb nyomást gyakorolni a Nyíregyházára. Támadásban pedig igyekezni erőből megcsinálni a pontot a kínálkozó lehetőségekből. Mindemellett minimalizálni a technikai hibákat és sokkal nagyobb precizitást vinni a befejezésekbe. 

🏐 3.   Ehhez képest az első szettben féltávnál sem jártunk még, amikor Gluszak mester már a második időkérésre intett és méltatlankodott hangosan a borzalmas fogadások és technikai bakik miatt. Nika első három labdaérintésből két ász, a másodiknál a háló is besegített. Nincs új – a nap helyett – lámpatestek alatt, azt láthatta az érdeklődő. A játék képe mit sem változott eleinte az előző meccshez képest. A blokkunk ugyan nem zárt mindig szorosan és nyitásban beletettük a kockázatot, emiatt becsúszott egy-egy out. A nyitás jogát viszont másodpercek alatt vissza tudtuk szerezni a gyors visszatámadásokkal, illetve a Vasas mulasztásainak következtében, és elsősorban Ortiz kíméletlen volt helyzetkihasználásban.

🏐 4.   Németh Szabi első beavatkozása a meccsbe nem járt szerkezetváltással, és ha nem is rögtön az első játszmában, de egy szettel később már kifizetődő volt. A kezdeti kapkodás után összeállt a Vasas védekezése és eltolódott a négyessel szemben. Olvasni kezdték a játékunkat, és Rali nem is találta a blokk ellenszerét, illetve becsúszott tőle rég látott “reklámtáblás” fogadás is. Edzője jobbnak látta idejében reagálni és behozni helyette a játékra már farkaséhes Karlát. Rali akkumulátora azután töltött másfél órán át a cserezónában. A negyedik szett hajrájára pedig visszajött, és precíz blokktámadásaival hozzápakolta a hiányzó szeletet a tortánkhoz.  

🏐 5.   A helyére bekerülő horvát válogatottnak szüksége volt némi akklimatizációs időre, mire megtalálta az “elődöntős” formáját. Bizonytalankodott fogadásban és voltak szélesre ütött labdái. A második játszmától kezdve, három és fél szettre nyúló játéka alatt aztán a mérkőzés egyik legjobb sáncmunkáját mutatta be. Nehéztüzér honfitársát több alkalommal olyan határozottsággal blokkolta le, hogy Gamma leült a talajra megrökönyödésében. El kell ismerni, így is messze a Vasas legjobbja lett a rutinos horvát klasszis. Karla viszont a mi javunkra termelte a nyerő sáncütéseket, továbbá elsőrangúan használta a falat pontszerzésre, remek cserének bizonyult.  

🏐 6.   A Vasas győzelmi kényszerben játszott a párharc második mérkőzésén. Ennek következtében érdekében állt kizökkenteni a Fatumot saját ritmusából, és amennyire lehetősége nyílt rá, belevinni egy olyan adok-kapokba, amelyből ugyanannyit veszíthet is, mint nyerhet. Erre utalt Szabi, mérkőzés utáni nyilatkozatában, miszerint meg lehet nyerni egy play-off meccset három vagy öt szettben is. Semmi nem indokolta, hogy a játékosaink kapkodjanak és egymást zavarva vetődjenek a labdáért védekezésben. Arra sem volt különösebb okuk, hogy rohanjanak a befejezésekkel vagy mindenáron pengés megoldást keressenek az akciók lezárására, holott az egyszerű is tud nagyszerű lenni. 

🏐 7.   Nem is tudott mit kezdeni velünk a hazai csapat, amikor pontról pontra araszoltunk, a saját játékunkat játszva, az aktuális szett megnyerése felé. A Vasas egyébként is mindent elkövetett annak érdekében, amikor sikerült magának négy-öt pontos előnyt kiharcolnia, hogy akár fogadóbakival, akár érintéshibával, netán egy hálóba bombázott nyitással hamar felzárkóztasson minket. Ha akarati tényezőkben és mezőnymunkában nem is volt nagy differencia a csapatok között, koncentrációban viszont a mérkőzés jelentős időszakaiban a hazaiak fölé nőttünk. Önmagában ez a tendencia is abszolút ellene szólt, hogy feladjuk a saját játékunkat és belemenjünk számunkra kockázatos megoldásokba. 

🏐 8.   Az első játszma végén kollektív és sikertelen “rekordkísérlet” zajlott a csapatok részéről a mindenkori pontarány és a hárított játszmalabdák számának megdöntésére. A 29-31-nél látott már a világ hosszabbat is, ami viszont számunkra lényegesebb: hiába futott egymásnak Karla és Zsófi az utolsó labdánál, Strunjak outra ütötte, ezzel behúztuk az elnyújtott végjátékot. A fogadásunk nem állt előzőleg szilárd lábakon és így fordulhatott elő, hogy sorozatban öt játszmalabdát elvett tőlünk az egyébként óriásit harcoló Vasas (a rövidítésben aztán még hármat, mire végre megcsináltuk). 

🏐 9.   Szabi a második játékrészben láthatta viszont csapatától azt a stabilitást és végtelenül hidegvérű hozzáállást, amelynél maga sem kívánhatott volna jobbat a budapesti mérkőzésre. Fogadásban aligha inogtak meg a lányok és a Vasas-nyitást követő, keresztbe ágyúzott ellenakciókkal (akár Nika, akár Zsófi volt az elkövető), mind inkább rátaláltunk az arcmásunkra. Akárcsak az első játszmában, a centerek sem akartak háttérbe szorulni a kontralehetőségek kiaknázásában. Elszórakozott hazai labda márpedig akadt néhány, amelyeket már csak be kellett tenni az üresbe vagy lecsapni, a fogadásuk ugyanis távol állt a tökéletestől. Szerváink után, ha üggyel-bajjal visszajuttatták a labdát, szembe találták magukat addigra szorosan záró sáncunkkal. Gluszak váltogatta a centereit, feladót cserélt, míg nálunk is érkeztek a cserék, de a végére még nőtt is javunkra a különbség. 

🏐 10.   A harmadik játszmában már a meccsben maradásért talpalhatott az óbudai gárda, és ennek megfelelően is kezdtek. A korai időkérésnél Szabi a higgadt befejezések igénylése mellett a fogadáshoz rövid technikai bemutatót is rögtönzött. Nálunk a mérkőzésen elkövetett “típushibák” közül volt, hogy egy labdameneten belül kettőt is tetten érhettünk. Körülményeskedés a ziccereknél, indokolatlan sietség defenzív oldalon előkészítette a lélektani előnyünk feladását.  Hiába a vezetés visszaszerzése és egypontos előnyünk a játszma derekán, a Vasas hatalmasat mezőnyözött és előszeretettel fordították a javukra a blokkunkat, erőből kicsikarva a pontokat.  

🏐 11.   Úthengerrel indítottuk a negyedik játszmát, aztán elég volt néhány pontatlanság, hálóérintés és újra a nyakunkon volt az ellenfél. Ami viszont a korábbi időszakokban is jellemezte, nem tudta a Vasas kierőszakolni a számára kedvező fordulatot és végjátékot. Húzóembereik, jelen esetben Zernovic és Gamma villanásait kísérték olyan visszarendeződési hibák, amit a centerünk ki tudott könnyedén használni. Nika is megcsillantotta néhányszor képességeit, illetve Lacombe Zsófi és Karla demonstrálta, hogy mi is tudunk ám izomból blokkra célozni. A meccs leghosszabb, Pintér Andi óriási blokkjával végződő labdamenetét is magában foglaló szett egyben a győzelmünket is eredményezte. Mezőnyben nyújtott extráinkkal sikerült kompenzálni a fővárosiak lelkesedését és Nika követelte az utolsó szó jogát. 

🏐 12.   Nálunk már szinte természetes dolog, hogy sikerünkben öt játékos osztozik 12 vagy annál magasabb pontszámmal. Megvoltak a Vasasban is a kiemelkedő egyéni teljesítmények, a számukra pozitív időszakokat sokkal inkább köszönhették egy-egy játékosuk extra húzásának, semmint az egységes csapatmunkának. Érzésem szerint, ahogyan hibáink többségét is csapatként követtük el ezen a mérkőzésen, a kritikus pillanatokban ugyanígy nagybetűs csapatként, egymást támogatva tudtunk kikászálódni a hullámvölgyekből.  

🏐 13.   Az értékesített játszma- és mérkőzéslabdával egyúttal háromszori “elődöntő-labdához” is jutott a Fatum-Nyíregyháza. Amennyiben a soron következő mérkőzés(ek) közül bármelyiket a javára fordítja, 2019 után ismét az Extraliga aranyérméért indulhat harcba. A 1988-89-es évad óta rendeznek megszakítás nélkül elődöntőt a női röplabdabajnokság első osztályában. Azóta egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy egy csapat kétmeccses hátrányba kerülve megfordítsa a párharcot. Utoljára a 2015/16-os bajnoki sorozat elődöntőjében az Újpest tudott a Vasas ellen két vereség után egy idegenbeli majd egy hazai győzelemmel kiegyenlíteni, de az ötödik, mindent eldöntő meccs után már ünnepelhettek a harmadik kerületben. Reméljük, az idén ilyesmire legfeljebb a bronzérem miatt lesz okuk Óbudán. 

Folytatás vasárnap a Continental Arénában! Irány a döntő!