Hazahozták, amiért elindultak pénteken. Egy évet vendégeskedett a Folyondárban a magyar röplabdázás egyik legrangosabb címe, amely négy éven belül harmadjára, összességében kilencedjére került Nyíregyházára a szakág közel negyedszázados fennállása alatt. A női kupagyőztesek örökrangsorának második helyezettje, az elődöntőben legyőzött UTE ezzel három trófeányi távolságra került tőlünk. Ami pedig a klubnak már a kilencedik, az a főszereplők közül sokaknak az első, és az első valamilyen szempontból mindig különleges. Németh Szabolcs első aranyérmét szerezte vezetőedzőként, és bő egy évvel tréneri pályafutásának indulása után máris fontos mérföldkőhöz érkezett. Az idegenlégiósaink, akik külföldi ligákban már nyertek ezt-azt, stílszerűen nemzeti ünnepünkre az első nálunk szerzett aranyérmüket, az első trikolórukat akaszthatták a nyakukba. Magyar válogatott centerünk pedig felnőtt pályafutása első aranyérmét könnyezhette meg.   

Elődöntő: UTE – Fatum 2-3

🏐 1. Nem hazudtak a legfrissebb videofelvételek. A szombati elődöntős ellenfélnek, az Újpestnek az Extraliga negyeddöntőjében, a címvédő Vasassal szemben mutatott produkciójáról készült elemzés nem adott zsákbamacskát sem a vezetőedző, sem a játékosok kezébe. A Horváth András tanítványai által tanúsított ellenállás legfeljebb azokat lepte meg, akik nem tekintettek mélyebben a 3-0-val zárult Vasas-UTE párharc kulisszái mögé, és tükörsima győzelmet és döntőbe jutást vártak a négyes döntő papíron könnyebbik ágáról. 

🏐 2. Más a papír, és megint más az a bizonyos forma. Ahhoz, hogy a kettőből az általunk elvárt szóösszetétel létrejöjjön, alaposan meg kellett szenvedni a két napos röplabdaünnep első délutánján. Az ötszettes csatában szó szerint kiharcolt fináléba jutás körülményeiben érzésem szerint három tényező egyformán játszott szerepet. Minden jó, ha jó a vége, a két meglepetés szett dacára nem éreztem egy pillanatra sem pánikot a csapaton. A terítő meggyulladt, de a lángok nem terjedtek át a függönyre. Bár szurkolóink közül sokan bizonyára olló nélkül is elvégezték az aktuális manikűrözést meccs közben, 0-2-es állásnál is az járt a fejemben: az UTE nem fogja bírni végig az önmaga által diktált iramot, mellesleg klasszisaink két szettben letudták a fél szezonra elegendő hibamennyiséget és tudtam, amint visszatalálnak valódi arcukhoz, nem lesz megállás. 

🏐 3. Ebben az elődöntőben egyedül a Nyíregyházának volt veszíteni valója, és Bundi pontosan ennek szellemében küldte pályára lila-fehér lányait a kezdő sípszótól. Nekirontottak a Fatumnak, betonbiztosan fogták a blokkpozíciókat, és szinte kivétel nélkül egyéni legjobbjukat vonultatták fel a pályán. Való igaz, és a csapatból utólag többen kifejezésre is juttatták, bizony ellenünk dolgozott a kényelem csapdája. Míg a mieink utoljára talán az ünnepek előtt, a Vasas személyében találkoztak komoly játékerőt képviselő ellenféllel, az UTE kemény csatában edződve érkezett, két meccsükön is karnyújtásnyira volt a Vasas megfricskázásától. Ez a két indok viszont még nem vonzotta maga után törvényszerűen a harmadikat: egyedül az érhetett hidegzuhanyként stábtagot/szurkolót, hogy a tét súlya alatt egy időben ennyi kulcsemberünknek remegett meg a keze, és hoztak gyors egymásutánban rossz döntéseket az első órában.  

🏐 4. Németh Szabi minden előzetes megfontolásnál hamarabb, már a nyitó szett derekán kettős cseréhez folyamadott. Mindezt azzal a céllal, hogy Eliza behozatalával egyrészt felállhasson a létező legmagasabb sánckettősünk, és talán ennél is fontosabb, hogy olyan játékos legyen a pályán, aki egy emelettel a mezőny fölött utazik és megvan benne a potenciál, hogy lehetetlen szögekből átlője a lila-fehér falat. Márpedig tudjuk, Eliza cseréje kéz a kézben jár a feladó cseréjével is: Geni érkezésével a magyarok létszáma sem módosult. Kettejüknek nem kevés szerepe volt abban, hogy az első szettben fordítottunk és elsőként mi jutottunk játszmalabdához. A második szettben pedig nyolcpontos hátrányt ledolgozva, a hajrára még vezetéssel kanyarodtunk rá. Más kérdés, hogy végül mindkét végjátékba belehibáztunk és az UTE egy szettnyire került a győzelemtől. 

🏐5. Az eredmény kedvezőtlen alakulásában pedig mindenekelőtt az játszott közre, és azért nem tudtuk a megszokott röplabdánkat játszani, mert a fogadójátékunk lenullázódott. Az UTE számára könnyű prédaként, négy-ötméteres ívben szálltak a háló irányában a bejátszások. A fogadási feladattal megbízott ütőink kapkodva, idegesen játszottak. A komoly tétnél is biztos mentőmellényt jelentő Fruzsi-Dalma kettősnél is a megszokottnál többször léket kapott a védekezésünk. Az, hogy az UTE tudatosan kikapcsolta a játékból Neirát, és a már-már őskövületnek számító kolumbiai Carabali életveszélyesen blokkolt, az egy dolog. Ettől még nyithattuk volna a széleket gyorsabban, azonban ezt nem lehetett eredményesen kivitelezni ilyen minőségen aluli bejátszásokkal. Ráadásul a helyezkedésben is komoly problémák voltak. Az átlójuk, Petőváry Panni előtt többször ott tátongott a szabad folyosó, amikor a belső blokkra helyezkedő négyesünk elmulasztott kilépni időben a vonal mellé. 

🏐 6. Az Eliza és Geni által hozott lendületen kívül az első két szett pozitívumai közé tartozott, hogy utcahossznyi hátrányból is pillanatok alatt vissza tudtunk zárkózni. Az eredmény alakulásának ismeretében sokszor öröm volt nézni, hogy a játékosok szorongatott szituációban is képesek az egyedüli jó megoldást választani. Ennek lehettünk tanúi az Eliza által a blokkra rápöckölt, mély labdánál, vagy Neira kényszerfeladása után Nika szép támadásánál, a vonalon túlról. Ezek a mometumok azonban eleinte nem álltak össze egységes dicsőségtablóvá. 

🏐7. Az első szettben még csak megcibálták White Lion bajszát, a másodikban már egyértelműen az életére törtek. Ebből aztán elege lett a nagyvadnak, és mielőtt valóban késő lett volna, a harmadik szett első labdájától kezdve üvöltött egy hatalmasat, és lerázta magáról a betolakodókat. A Fatum-oroszlán 4-0-val indította a kritikus játékrészt. Egymás után találtak magukra húzóembereink, és zárkóztak fel a védekezésén kívül offenzívában addig is jól teljesítő Radosová mellé. Legjobban Pintér Andi és Ralitsa Vasileva önkívületi arckifejezésén lehetett tetten érni az “eddig és ne tovább” érzést. Sansza nem volt az Újpestnek, Nika vonalütésével gyorsan játszmalabdához jutottunk. Neira pedig ekkor megtette, amit addig nem túl gyakran: középen egyedül lehúzta a redőnyt. Ezzel megragadtuk az egyetlen kínálkozó szett-lehetőséget a folytatáshoz. 

🏐 8. A 2-2-höz vezető úton ekkor még vártak ránk izgalmas percek, mert az UTE közte négyről is felzárkózott és eleinte úgy tűnt, a véghajrára sem hajlandó lemaradni. Csakhogy addigra stabilizálódott a fogadásunk, az addig halványabban játszó Zsófi is megérkezett a csatába, ő is szállítani kezdte a szükséges extrákat. Pintér pedig extázisban játszva egymás után kétszer is ellenállhatatlanul támadott szélsőből és jelentősen feljavult a sáncunk is. Szabi az időkérésnél már csak a side-out kiküszöbölésére kért nagyobb odafigyelést. Fontos volt tudniillik, hogy a hajrára ne veszítsük el a kezdeményezés, a kontroll lehetőségét, és megtartsuk szűkös előnyünket. 

🏐9. Az “orosz rulettben” aztán istenigazából már nem is maradt idegeskedni való, egy csapat volt a pályán. Az UTE elfáradt és egy-egy jó megoldásukat rögtön hibával tették semmivé, az addigi legegyoldalúbb röplabdát láthattuk. Négypontos előnyünket mutatta a Ludovika eredményjelzője a térfélcserénél. Egy pillanatig nem volt kérdés, ha már mélyről visszahozták a meccset, innentől már döntőben a csapat. A fenyegetett oroszlán elzavarta a támadókat, és helyére billentette a világ rendjét.    

Döntő: FATUM – BRSE 3 – 0 

🏐 1. A szombati események ismeretében megállapíthatjuk, a várakozásokkal ellentétben mi jutottunk a nehezebb ágról döntőbe. A Békéscsaba ugyanis könnyedén felülkerekedett a morálisan nem túl bíztató képet festő Kaposváron. Egy kétmeccses versenyhétvégén egy extra energiabefektetéssel járó továbbjutás pedig szárnyakat adhat a fináléban. Az első játékperceket leszámítva pontosan ez történt a lányokkal a kupagyőzelem kapujába érve. A decemberi bajnokink után ugyanazzal a taktikai fegyelmezettséggel, az akaratunkat rövid időszakoktól eltekintve, végig a csabaiakra erőltetve, a pszichológiai terhet kezdettől fogva a nagy rivális nyakába akasztva hódítottuk el a serleget. 

🏐2. A kezdésnél halványan felrémlett a szombat délután emléke, elsősorban a fogadásokat illetően. A Békéscsaba az első 10 pontjából három ászt is odapörkölt, ami arányaiban volt meglehetősen sok egy ilyen periódus alatt, ráadásul a továbbítások is “UTE-formáról” árulkodtak. Még mielőtt azonban bárki elkezdte volna dobálni a távkapcsolót otthon, netán püfölni a billentyűzetet, feledtetve minden korai megingást, magunkhoz ragadtuk az irányítást célzott nyitásainkkal, átvettük a hatalmat a sáncnál és varázsütésre egy teljesen felszabadult Fatum volt látható a pályán. 

🏐 3. A szakmai stáb atomjaira szedte a Csaba játékát, és az építkezés ugyebár a pincénél kezdődik. Az alapokat pedig már a nyitási stratégiával sikerült megszilárdítani, és ezen a téren a mi betonbunkerünkkel szemben a dél-alföldi ház gyakran vékony cölöpökön álló építménynek tűnt. A mieink egyértelműen kerülték Molcsányit a nyitásokkal, miközben a meccs bármelyik időszakában előszeretettel küldték a labdákat Glembóczkira, amikor nálunk volt a kezdeményezés. Meg is gyűlt a bajuk a támadásépítéssel,és ezzel a taktikai húzással sikerült értékteleníteni az egyébként jól funkcionáló csabai centermunkát. Nálunk pedig össze sem lehetett hasonlítani Rali és Nika fogadási hatékonyságát az UTE-meccs első két szettjében látottakkal, mindketten óriásit javultak szombat óta. A feladásokat pedig elementáris erővel és villámsebességgel csapták le befejező embereink. 

🏐 4.  A tavaly év végi mérkőzésünkön hatalmas hangsúly volt a két csapat sáncmunkáján. A találkozó a magas első sorok kiélezett csatájaként is aposztrofálható. Ez a tényező nem változott december óta, és kimagasló teljesítményt kívánt meg kiemelten a Pintér-Ortiz centerpárosunktól, akik mindketten kiváló napot fogtak ki. Ugyanakkor ebben a csapatban egyszerűen nem lehetett rosszul játszani, olyan erővel húzták, hajszolták egymást a győzelem felé a lányok. A centereknek elsődleges feladata volt, hogy tekintélyt parancsoljanak a hálónál. Rajtuk kívül azonban az összes első soros játékosunkról elmondható, hogy a maximális fegyelemmel tartották a blokkpozíciókat és minden alkalommal odaértek a kettes sáncokba. Említett két hármasunk zsenialitása az ütemérzékükben mutatkozott meg. Tanári módon állták útjukat a csabai próbálkozásoknak, valamint félelmetes határozottsággal, lehetőleg még felszálló ágban csapták le a felkínált ziccerpasszokat. 

🏐 5.  A meccs elején még jól muzsikáló békéscsabai ütők nem is találták az összeállt sáncunk ellenszerét. A második szett elején már 9:1 is volt a javunkra a sikeres blokkok aránya. Tóth Gábor időkérése ebben az időszakban már némi kétségbeesésről árulkodott. Az egyre több alkalommal semlegesített Drpa reakciója is elárulta egy-egy kudarcba fulladt kísérlete után, hogy fogytán a türelem. Nálunk pedig egy sajátos szereposztásnak lehettünk tanúi: míg Neira legjobb önmagát is felülmúlva vállalta a pluszokat védekezésben, Nika – aki máskor a mezőnymunkában nagyobb mozgósításra kényszerül – ezúttal a felszabadult energiáival szárnyalhatott és tüzelhetett a pálya minden szegmenséből. Az pedig egy külön történet, ahogyan Sara csukott szemmel is felismerte a mozgásirányát és rendszerint játékba hozta a szlovák MVP-t.

🏐 6. A második játszma derekán lehettünk tanúi egy gyengébb periódusnak. Lankadt a figyelem valamelyest, a fogadások nem mentek pontosan a feladó kezébe. Szabi a korábban tapasztalt precizitást kérhette számon négypontos csabai vezetésnél, illetve a hosszabb továbbítások pontosságára és irányára is kitért. Aztán láss csodát, három pontot szereztünk zsinórban. Közülük az elsőt máris egy edző által hiányolt, tűpontos feladásból a figurát elsüllyesztő Pintér. Ezt követően Najdic magánszámai színesítették a szettet, a sportújságírás ugye ilyenkor mondja egy játékosra, hogy “lát a pályán”. Zsófi pedig oly módon egyenlített, hogy a Vander Weide és a hátráló Molcsányi fölött egy magasan szálló labdát bekanalazott a sarokba. Ezek a parádés egyéni megmozdulások is egytől egyik arról árulkodtak, lelki tehernek nyoma sincs, élvezik a lányok a játékot. Amikor Sina másodjára jött be nyitni a meccsen, hárompontos vezetéssel repesztettünk már az újabb szett felé. A német lány is pályán tartott reflexből egy irtózatos erejű labdát, szuper nyitásain kívül, ha már beküldte Szabi. 

🏐 7.  A támadásban mutatott parádés megoldások mellett ne feledkezzünk meg arról, az ikrek is bravúrok sorozatát mutatták be. Nyoma sem volt már megingásnak, nem volt gyenge pont a csapatban. Hiába zárkózott néhány ponttal a Békéscsaba, érződött rajtuk a tehetetlenség. Elképzelhetetlennek tetszett, hogy bárhogyan is elvegyék tőlünk a második játszmát, ehelyett még nőtt is a különbség. Nika ászai után, a rajta kívül ugyancsak elemi erővel támadó Rali – aki a döntő legjobbja címet is elnyerte – úgy fejezte be a játszmát, hogy miután az első kísérlete még visszapattant a falról, szinte ugyanazzal a lendülettel megküldte ismét, és a “lepattanót” már kivégezte. Ez a jelenet is jól mutatta a játék képét. Ágyúztunk ellentmondást nem tűrően, minden szögből, ha pedig hárítottak, a visszarendeződésre esélyt nem adva kontráztunk megint. A Németh Szabolcs által megálmodott visszatámadás is tökéletesen működött. 

🏐  8.  Az utolsó szalmaszálba sem tudott belekapaszkodni a Békéscsaba, hiába vezettek az elején. A Fatum valódi örömjátékot mutatott be, és Tóth Gábor utolsó időkérése a döntőn már olyan hangvételű volt, mintha azt kérte volna a játékosaitól: vágják le a hétfejű sárkány valamelyik fejét, utána pedig harcoljanak tovább hat ellen, hátha sikerül ledönteni. Tehetetlen volt az edző is, a kupát fél kézzel már tartó, eksztázisban röplabdázó Nyíregyháza ellen nincs az a kettős csere, amely változtatott volna a játék képén. A harmadik játszma zárásaként Nika Radosová kért szót, és ásznyitása után már rohanhattak is be a stáb és a cserejátékosok – a sors is így akarta, hogy a Final Four hétvége legértékesebb játékosának választott ütő tegye fel a pontot a kupamenetelésünkre. 

Szép volt lányok, hajrá Nyíregyháza ! Folytatás a bajnoki elődöntő első mérkőzésével!

2021. 03. 16.