HIT   Nem sokszor fordult elő, hogy szetthátrányba kerültünk volna egy mérkőzésen, az egyik ilyen esetet feljegyezhettük mindjárt a történet elején. Ennek ellenére egy pillanatig nem tűnt a csapat hitehagyottnak, és mintha mi sem történt volna, magabiztosan fordított. A Vasas ellen 23-19-ről küzdöttük vissza az első játszmát és alapoztuk meg az idegenbeli bravúrt. Az MTK nagyon kellemetlen ellenfél volt itthon és az utolsó szettben 16-20-ról kellett itthon tartanunk a pontokat. Következő idegenbeli rangadónkon már szinte borítékolni lehetett: négypontos hátrány és időkérés, azután máris mi megyünk kettővel. Lehetne még sorolni, ezek voltak a leglátványosabb fordítások, mögöttük pedig a tudat, hogy nincs vesztett helyzet, pörögni tovább, hibázásra kényszeríteni az ellenfelet és fordul a kocka.

IDŐKÉRÉSEK   Vezetőedzőnk beépített időmérője eddig svájci óraműpontossággal működött. Sokkal-sokkal rutinosabb kollégákat meghazudtolóan, szinte kivétel nélkül remek ütemezéssel és a megfelelő hangnemben kommunikálva szólította magához a lányokat. Ha úgy tartotta szükségesnek, két méteres magasságból hozzájuk leguggolva beszélt tőmondatokban, érthetően, testbeszédével is azt üzenve, egy vagyok közületek. Vagy ha éppen azt kivánta meg a kapkodó játékunk, másodedzőjével együtt sulykolták szinkronban: figyeljenek már arra a nyomorult (f……, szó szerint nem idézném) fogadásra, ne pattanjon el tőlük méterekre a labda, mert rohadtul nem tudunk így gyorsan támadást építeni. Aztán ha kellett, átment testnevelő tanárba és azt is elmagyarázta (például Békéscsabán), ne tátott szájjal várják már a labdát, hanem lépjenek ki rá és támadjanak rá a játékszerre a recepciónál.

Az eredmények alakulása ismert közvetlenül az időkérések után, lassan már szlogen lesz belőle a riportereknél.

MINŐSÉGI CSERÉK   Az előző években visszatérő probléma volt, hogy a bíztató kezdést követően a legfontosabb meccsekre, a rájátszás ki-ki mérkőzéseire szó szerint elfogyott a Fatum, amit egyrészt a rotáció hiánya, másrészt az okozott, hogy az alapcsapat meghatározó tagjainak nem volt a padon egyenértékű helyettese.  . Némi szerencse is kell az élethez, hogy az utolsó hiányzó láncszem is bekerüljön a gépezetbe, Najdic kései érkezésével és gyors beilleszkedésével, talán a legérzékenyebb poszton, ez is megadatott nekünk.

Kellemes problémával szembesül edzőnk, amikor saját nevelésű liberóinkat nyitó/fogadó felállás szerint menetrendszerűen forgathatja, vagy meghatározó centerünk kiesésével biztos lehet benne, a két egészséges is megoldja a feladatot szezon elején, vagy éppen Békéscsabán, kiélezett helyzetben végre tud hajtani a második szettben minőségi átló+feladó kettős cserét, hogy aztán Lacombe Zsófi pihenten érkezzen vissza a végére, és parádés játékkal eldöntse a meccset. 

POFON   Egy szezont képtelenség vereség nélkül végigjátszani, így célszerű arra felkészülni, hogyan fogadja a csapat az előbb-utóbb bekövetkező kudarcot. A mi szempontunkból a BRSE elleni hazai vereség érzésem szerint a legjobbkor jött. 1-0-ás vezetésünk után beköszöntött az első igazi őszi rövidzárlat, pontatlanok voltak a fogadások, szellősen blokkoltunk, széleset ütöttünk. Amikor már futnunk kellett az eredmény után, az a vendégeket helyezte kedvező lélektani pozícióba, és ez nem a cseréken, majd a gyors visszacserén múlott.

 A minden várakozást felülmúló rajt után éppen “megengedhettük” magunknak ezt a hazai fiaskót, ezzel együtt vezetőedzőnknek kiváló alkalmat szolgáltatott arra, hogy mélyebben kódolja a lányokba az általa megkívánt egészséges agresszivitást és kezdeményező röplabdát. Két szép győzelem után elhitték kedvenceink is, hogy időnként automatizáltan is működnek a dolgok, de bizonyítást nyert: ha nem vagyunk harapós kedvünkben, nem tartjuk sakkban az ellenfelet rapid visszatámadásokkal, nekünk lesz azután nehezebb újra felpörgetni a ritmust.

TAKTIKAI FEGYELMEZETTSÉEbből a szempontból nagyon érett röplabdázók alkotják a Fatumot. Egy részük a világ számos országában, számos edző keze alatt megfordult már és kimagasló játékintelligenciával bír, a többiek pedig fiatal koruk ellenére már évek óta meghatározó játékosok csapataiknak és fogékonyak a változásokra is.

Az alapszakaszban a bajnoki címre esélyesek elleni, összesen hat meccsünk közül egy kivétellel mindet megnyertük, és ezeken az összecsapásokon taktikailag ellenfelünk fölé nőttünk, szinte végig a mi akaratunk érvényesült. Ezeken a meccseken eleget tett a csapat Szabi elvárásának, végig nyomás alatt tartottuk az aktuális ellenfelet, a precíz bejátszásból igyekeztünk rapidan lezárni a támadásokat és kíméletlenül kihasználni a másik fél hibáit. Eközben elenyésző volt, hogy helyezkedési hibából pontot ajándékoztunk volna, mindenki biztosan fogja a helyét a pályán és jó ütemérzékkel segítettek be egymásnak.

Fegyelmezettség terén egy külön misét megér a kaposvári hőstett, amikor érdemi változtatási lehetőség híján még jobban felértékelődött a pályán lévőknél a taktikai utasítások betartása. Kottából olvastuk a Kaposvár játékát, nyitásaink életerősek voltak, tűpontos recepciókból villámgyorsan fel tudtuk gyorsítani a játékot, agresszív visszatámadásainkkal mindig megtaláltuk a blokk szélét, Eliza “kvázi-centerként” jól húzódott ki a szélső helyekre, ütőink pedig sokszor egyedüli blokként magasodva is megoldották a zárásokat. Sokat elmond, hogy Szabi 20-22-nél kért először időt az első szettben, olyan mértékben viszontlátta a parketten előzetes elképzeléseit.

SPORTSZERŰSÉG   Számomra szorosan összefügg a játékosok magabiztosságával, hogyan viselkednek kétes helyzet megítélésénél a pályán. Nem sokszor láthattunk Fatum-játékost a vezetőbírónál hevesen és kétségbeesetten tiltakozni, ami persze köszönhető annak, hogyha megy a szekér, akkor könnyebben teszi magát túl az ember egy-egy igazságtalanságon. Az csapatkapitányhoz méltó volt, ahogy Gene Miskolcon a harmadik szett elején megreklamált és jóváíratott egy pontot – egyébként teljesen jogosan – csapatunk neve mellett, majd a lányok egyesével léptek oda hozzá kezet rázni vele. A fair-play emberek közül egy valakit kiemelnék hazai oldalon: Lacombe Zsófia, a maga rutinjával, abban is az élen járt, hogy nehezen megítélhető játékhelyzetben feltartott kézzel jó előre jelezte a bírónak, ha éppen labdája nem érintett blokkot és a riválist illeti a pont. Mérkőzés utáni nyilatkozatára pedig még újpestiként, a Nyíregyházán szerzett kupabronz után felfigyeltem, ősszel, ha kérdezték, ő igyekezett mindenekelőtt az ellenfelet dicsérni, mielőtt bármit is fogalmazott volna csapatunk erősségeit illetően.