1  Ralitsa Vasileva 

Valósággal kivirágzott Németh Szabolcs irányítása alatt az első nyíregyházi szezonjában még jobbára mellőzött bolgár világvándor.

Már közvetlenül az edzőváltást követően, előző februárban-márciusban lejátszott négy bajnokin jelezte az új tréner, hogy a korábbi epizódszerepeknél sokkal intenzívebben kíván építeni a négyesütő játékára, ami olyannyira beigazolódott, hogy az új idényben Ralitsa a legtöbb játékpercet tudhatja magáénak, a csapat minden fellépésén szerepet kapott stabil kezdőként.

A nálunk megforduló idegenlégiósok nem fukarkodnak a dícsérő szavakkal a röplabda itteni feltételeit illetően, ám a szavaknál tudjuk, hangosabban beszélnek a tettek és nem a véletlen műve, hogy Rali ideiglenesen otthonra talált Nyíregyházán, és már második szezonjára írt alá.

A látványos kivitelezést sem nélkülöző, ponterős szélsőjátékán felül a védekező feladatainak ellátásában mintha kicserélték volna. A bizalom csodákra képes, abszolút szembetűnő, mekkora hangsúlyt fektetett az edzői stáb arra, hogy javuljon a fogadószázaléka és ne úgy pattanjon le róla az érkező labda, mint a villanyoszlopról. Nyugodt szívvel hátat lehet neki fordítani, amikor ő uralja a hatos zónát, a fogadások után pedig rendre megjátszhatóak és támadásra érettek a továbbításai.

Rali kiemelkedő formát mutatott idegenbeli bravúrgyőzelmeink alkalmával, Kaposváron a nyolc fehér oroszlán egyikeként parádésan játszva, hol a hazai blokk szélét keresve ütött vonalat, hol egyedüli blokként akadályozott meg támadást a szélső helyeken. Nika Radosovával felváltva termelték a pontokat és zárásnál is egymással tökéletesen szinkronban zártak. Békéscsabán nagyon elemében volt, élmény volt szemlélni a lendületes, fantáziadús játékát, egyik legjobb mérkőzése volt nyíregyházi színekben. Szeme volt az ütéseinek, óriási precizitással találta meg az eléje tornyosuló csabai blokk tetejét és az első játszma legjobbjaként alaposan kivette a részét az ellenfél sánctaktikájának megbontásából.

Ha pedig magas első sorunk bármelyik tagjával összeállva biztosította a sáncot, ott aztán nem volt átjárás, csomagolhatták ki magukat a takaróból. A fogadásán kívül sokat fejlődött és kihozott magából a felugrásainak ütemérzékét, a blokkolásai irányzékát tekintve is.

A saját csatakiáltásával szólva, a play-offban továbbra is: Go-Go, Rali!

Inneh-Varga Elizabet Lenke

A női mezőny egyik legígéretesebb jövő előtt álló röplabdása Marosvásárhelyről érkezése után szempillantás alatt meghatározó játékossá nőtte ki magát városunkban, mi több, kihagyhatatlan fogaskerék lett a nyíregyházi gépezetben.

A Fatumnál évről-évre látványosan fejlődő feladó-átlónak azonban a 2020/21-es szezonban egy merőben új helyzettel kellett megbarátkoznia pályafutása során először: posztjára érkezett egy évtizednyi franciaországi tapasztalattal a tarsolyában a Fatumnál sokadvirágzását élő, a magyar mezőnyben ráadásul ritkaságszámba menő balkezes, kimagasló technikai tudással magáldott Lacombe Zsófia. Rutinosabb feladó-átlójára pedig a felkészülési meccseket is beleértve alapemberként számított Németh Szabolcs.

Elsőre a koronavírus-járvány által megtizedelt újpesti csapat vendégjátékánál kapta meg a lehetőséget teljes mérkőzésre szólóan Eliza. Bár tudjuk, osztálykülönbség volt a csapatok között és szakmailag nehéz volt komoly értékelést alkotni, a fiatal átló a csapat egyik legjobbja volt. Nem emlékszem rá, hogy pályafutása itteni periódusában valaha is centert játszott volna, ám Kaposváron, ha kényszerű okokból is, de ilyen csodát is láthattunk. Ami a sáncmunkáját illeti, afelől korábban sem voltak kétségeink, ha részben Eliza közreműködésével összeáll a blokk, akkor nem nagyon van átjárás. A Diamant elleni idegenbeli meccsen egyetlen hadra fogható centerünk maradt, ezért osztotta rá papíron a hármas helyet Szabi, a gyakorlatban viszont Genesis mindig felgyorsította a játékot a 2-es/4-es helyek felé és míg a center pozíciója praktikusan kimaradt, Eliza a szélre tudatosan kihúzódva remek érzékkel tüzelt a kaposvári blokk fölött-mellett.

Amikor pedig teljes kerettel tudtunk kiállni, és rendszerint a második-harmadik szettben kapott játéklehetőséget a bámulatos rugókkal bíró tehetségünk, mindig lehetett rá számítani és szállította is pontokat, néhány megmozdulásán azonban (kétszer egymás után sikertelenül üt vonalat, jó nyitás majd nyitásrontás) érezni lehetett a meccshiányt. A Szent Benedek elleni hazai pótláskor aztán megint az ő napja következett, és óriási lelkesedéssel, kiegyensúlyozott teljesítménnyel hozta le a meccs bizonyos időszakaiban klasszikus feladó nélküli játékot.

Való igaz, az úgynevezett “magyar-szabály” által behatárolt mozgástérben többnyire a már mindkét értelemben magyarnak számító Genével egy időben talál neki helyet a csapatszerkezetben edzője. A szabálytól eltekintve, ne feledkezzünk meg arról, egy bombaformában lévő Lacombe Zsófia játszik jelenleg a posztján akinek éles helyzetben aranyat ér a rutinja. Meggyőződésem, hogy Elizát egyáltalán nem veti vissza a versenyhelyzet a most már 14 fős felnőtt keret egyenrangú profijaként, és a rájátszásban, amikor is a néhány napos időközökkel lejátszandó kőkemény összecsapásokon felértékelődik majd a frissítési potenciál, a cserezónából érkezve is szetteket fog eldönteni a csapata javára.

Francesco Machado Genesis del Carmen

Ősszel sorozatban az ötödik szezonját kezdte városunkban a Fatum csapatkapitánya, ez a tény pedig akkor is párját ritkítja a röplabda világában, ha közben tudjuk: ő már magyar állampolgárként és sportnemzetiségét tekintve is magyar röplabdázóként kötődik már Nyíregyházához. A tavaly idő előtt véget ért bajnokságban helye megkérdőjelezhetetlen volt a kezdőcsapatban, pedig 2019 nyarán igazán rangos helyettes érkezett a posztján a keretbe. A szlovák válogatott erőssége, Barbora Koseková érdemi lehetőség híján, a nálunk töltött fél év alatt végig másodhegedűs szerepet töltött be Genesis mögött, holott a Capitanának volt már nálunk emlékezetesebb szezonja is, mint az előző.

A nyári átigazolási szezonban aztán sokáig úgy tűnt, a 2020/21-es bajnokságban is elképzelhetetlen lesz a felállás Gene nélkül, hiszen a klubvezetés egy, a nemzetközi volley-mezőnyben még teljesen tapasztalatlannak számító, lengyel korosztályos válogatott lányt hozott Nyíregyházára, deklaráltan még a jövő embereként. Aztán tudjuk, az életben nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt előre eltervezzük: Gene vírusos megbetegedése miatt a szezon elején még nem volt bevethető állapotban, Salbierz kisasszony beilleszkedése pedig kudarcot vallott, jóval erősebb egyéniségű és tapasztaltabb irányító kellett, hogy átvegye, ha csak átmenetileg is, a dél-amerikai helyét és felsorakozatassa maga mögé a többieket.

Sara Najdič érkezésével pedig, szerencse a szerencsétlenségben, két legyet sikerült ütni egy csapásra: egyrészt lekerült Gene válláról az a teher, hogy ő a csapat első számú és pótolhatatlan motorja, másrészt a szlovén lány érkezésével olyan konkurens érkezett a legkritikusabb posztra, aki eltérő feladói stílust képviselve, a vezetőedző taktikai variációs lehetőségeit is tovább bővítette.

A Vasas és BRSE elleni októberi meccseken már rövidebb időszakokra visszatért a csapatba az addigra szerencsére 100 %-osan meggyógyult kapitányunk, UTE elleni macska-egér játékot nem számítva Diósgyőrben kapott újra kezdőként lehetőséget, és nem volt kérdés, hogy végig is játssza a mérkőzést, hiszen 24 órával korábban még Najdič osztogatott az MTK elleni igencsak nyögvenyelős, halasztott mérkőzésen. Miskolcon az ő fantáziadús játékán is múlott, hogy még csak megszorítani sem tudott minket a hazai csapat és ő maga is feliratkozott a pontszerzők közé, illetve a pontot kidumálók közé is, mondjuk ez is a csapatkapitány dolga.

Kaposváron már legszebb napjait idézően mozgatta a csapatot, bár a bejátszásokkal eleve megkönnyítették az ő dolgát is a lányok, hogy aztán a ritmusváltásaival szét tudjuk húzni a hazaiak blokkját. Sőt, ha úgy kívánta a felállás, a mi blokkunkba is hatékonyan be tudott segíteni és kedvenc fegyverével, a gyors áthuzással is meglepte többször a kaposváriakat.

A későbbiekben a BRSE ellen idegenben tudott új színt vinni a játékba (és a légiósszabály miatt rendszeresen Elizát is magával vinni karöltve a pályára), a Vasas ellen hazain csak az egyenlítésük előtt kapott perceket csereként, a Balatonfüred elleni két bajnoki találkozót viszont nagyrészt végigjátszotta.

Sina Fuchs

Sorrendben első nyári igazolásunk volt a spanyol bajnokságot az Extraligára cserélő, azt megelőzően a Münster és a Wiesbaden csapatait erősítő fogadóspecialista szélső ütő.

A hosszú lélegzetű bemutatkozó videójában is rendkívül szimpatikus személyiségnek mutatkozott a német lány, noha a játékstílus és a csapat szerkezetébe való illeszkedés fontosabb követelmények egy spíler kiválasztásánál, azért nem szabad megfeledkezni arról, hogy egyúttal egy tágabb kerethez igazolunk eltérő játékos-karaktereket.

Márpedig az ő esetében egy olyan személyiség-karakterű illetőre volt szüksége az alapszakasz során az edzői stábnak, és lesz még ennél is nagyobb szüksége a rájátszásban, aki elég univerzális játékos ahhoz, hogy relatíve kevés játékpercet kapva, akár a szettek végén stabilitást adjon a hátsó sorban játszva, vagy pedig kettes poszton kezdve, tehermentesítse egy-egy meccs erejéig ponterős szélső ütőinket.

A nyitányon és a BRSE ellen itthon két-két szettben percekre beálló, a Vasas ellen idegenben viszont kimaradó játékos, a többi, kevesebb játékpercet magáénak tudható társával együtt november első napján, az Újpest ellen szerepelhetett először kezdőként. A mérkőzés létrejöttének körülményeitől függetlenül, a frissen lehetőséghez jutók közül akárcsak Eliza és a betegségéből felépült Genesis, Sina is minden játékelemben igyekezett kiemelkedőt nyújtani. Bár említettem már, nehéz szakmailag értékelni a liberót, feladót és cseréket nélkülzően játszó ellenfél legyőzését, a német Ralitsával holtversenyben harmadikként elérte a tízes ponthatárt, eredményesen blokkolt, szerzett négy ászt és a fogadásai is tökéletesek voltak.

Apropó, ha már fogadás, akár a szettek közepén, Ralitsa vagy Nika pihentetésére számított rá Németh Szabolcs, akár a szettek véghajrájában, amikor stabilitásra volt szükség, általában szűk vezetésünknél, netán csak nyitásra invitálták, sosem remegett meg a keze. Fogadásbeli tökéletessége végig 70% fölött maradt, és kifejezett rontása például egyáltalán nem volt ebben a szerepkörében, ami annak tükrében értékes igazán, ha tudjuk, bemelegítő játékpercek nélkül és a játszmák legkritikusabb periódusában várták el tőle, többnyire néhány labdamenet erejéig a precízitást.

Sina fogadóspecialistaként való foglalkoztatása és az UTE elleni szélsőjátékán felül idegenben a DVTK-nál és a Szent Benedek ellen itthon kapott még sanszot edzőjétől, ezeken a meccseken szüksége volt némi időre, amíg szélső ütőként megitta a célzóvizet, illetve benne volt a játékában néhány nyitásrontás, összességében meghálálta a bizalmat. Igazi csapatember, aki úgy dolgozik alázattal az edzéseken és bíztatja jókedvűen, időkérések alatt is a többieket, hogy közben nem lehet 100%-ig biztos benne, szóhoz jut-e az adott fellépésen, ha a megbeszéltek ellenére nem az előzetes elképzelések szerint alakulna a játék képe.