Első csapatként jutott be a Fatum-Nyíregyháza a női röplabda Extraliga döntőjébe. Ezzel együtt az is eldőlt, hogy a Magyar Kupa után a bajnokságban sem lesz a szezonban címvédés. 2019-ben rendeztek utoljára döntőt a profi röplabdaligában, a klub megszakítás nélkül második alkalommal résztvevője az aranycsatának. A nyári időszámítás kezdő napján ennek köszönhetően nemcsak a nappaluk lehetett a megszokottnál hosszabb a lányoknak. Akik a rövid ünneplés és feltöltődés után nekivághatnak, hogy megduplázzák idén szerzett aranyérmeik számát, és tizennégy év elteltével Nyíregyházára hozzák a bajnoki serleget.

🏐1. Két vereségét követően felszabadultan, veszíteni való nélkül érkezhetett a szabolcsi megyeszékhelyre a Vasas-Óbuda együttese. Nagy kérdése volt ennek a találkozónak, hogy mennyire tudnak a vendégek fejben, koncentrációban felnőni hozzánk, és támadásban megközelíteni a saját egyéni legjobbjukat. A párharcban a Nyíregyházának mindenképpen kedvezőtlen és nem várt fordulat lett volna egy újabb budapesti fellépés. Az utolsó hiányzó lépést azonban gyakran a legnehezebb megtenni az élet (rész)sikerei felé. Abban bízhatott a 2019-es bajnokcsapat, hogy a döntőbe jutás közelsége zavarba ejtheti annyira az esélyest, hogy sikerüljön az Arénában szettet rabolniuk, aztán a többit majd meglátjuk…

🏐2. Megláttuk: sikerült nekik szettet rabolni, további egy szettben egészen a végjátékig partiban lenni. A Nyíregyházát kizökkenteni, netán ráadás-meccsre kényszeríteni azonban semmiképpen. A döntős szereplést kiharcoló hőseinken kívül az elismerésből azonban a Vasas-lányok számára is juttatnunk kell. Arról a csapatról beszélünk, amely első magyar gárdaként jutott be a CEV Bajnokok Ligája csoportkörébe. Az utóbbi években nemzetközi szinten is jegyzett játékosokat vonzott a magyar bajnokságba. Tavaly nyáron jelentős átalakuláson ment keresztül, az elődöntőben pedig egyik legjobbját, a magyar mezőny egyik kiemelkedő centerjátékosát volt kénytelen nélkülözni.

🏐3. A támadásban extrákat nyújtó és eddigi önmagához képest kevesebb hibát halmozó Vasas, illetve a harmadik meccset is a legkomolyabban vevő Fatum között a helyzetkihasználás kíméletlensége döntött. Lehet hozni a közhelyeket, hogy a hosszabb cseresor, jó csapatnak szerencséje van és társai. A döntő tényező itt a harmadik meccsen – és kimondhatjuk, általánosságban a teljes párharc folyamán is – az volt, hogy a Nyíregyháza bajnokesélyes módjára élt a lehetőségeivel, és hasznot tudott húzni már az ellenfél legkisebb megingásából.

🏐4. Megint csak az elődöntő egészére, és nem kizárólag a vasárnapi meccsre érvényes az angyalföldiek szempontjából: a mentális tartalékok korai felemésztése. A Vasasból energiavámpír módjára kivett a felzárkózás, az eredmény hosszadalmas hajszolása. A Nyíregyháza bármikor készen állt arra, hogy könnyű pontokkal tegye semmissé az ellenfél erőfeszítéseit, vagy éppen utolérje riválisát. Ezzel szemben a Vasas – amelynek lengyel vezetőedzője emiatt volt borzalmasan dühös nem egy alkalommal – sokszor képtelen volt első szándékból pontot eredményező akciót építeni, illetve kegyetlenül kihasználni a másik csapat által felkínált ajtó-ablak helyzeteket.

🏐5. Az már a jelenlegi Nyíregyháza hihetetlen erejét mutatja, hogy képes a nehéz időszakokból is előnyt kovácsolni. Különösen a játszmák legkritikusabb időszakában, a szettek hajrájában képes mindenkori ellenfelén lélekben felülkerekedni. Az embernek pedig folyamatosan az az érzése, hogy ezek a játékosok még mindig rendelkeznek olyan mentális tartalékokkal, amelyeket eddig nem sűrűn kellett előbányászni a szezon során, és a kellő pillanatban még jól jöhetnek. Arról, hogy ez a csapat nyerő kollektív DNS-sel rendelkezik, és nemcsak győztes típusú játékosok alkotják, a kupahétvégén győződhettünk meg elsősorban. Legutóbb a döntőbe jutásról határozó mérkőzésen megint a legjobb pillanatban, a fordulatos harmadik játszma célegyenesére kanyarodva sikerült átvenni a vezetést.

🏐6. Az első szett a párharc addigi legjobban összeszedett játékát hozta mindkét fél részéről. Két-két nyitásrontáson kívül, és azt leszámítva, hogy a hálóba belekapaszkodtak néha a centerek, a ki nem kényszerített hibákat minimálisra szorították a csapatok. Głuszak részéről Fábián Fanny kezdőbe jelölése ment meglepetés számba – ugyanakkor teljesen logikus lépés volt. A magas kiemelések helyett az általa nagyon érzett, röviden meglőtt labdák kellettek ahhoz, hogy a belső centerünk kiérkezése előtt meg tudják lőni a keresztirányokat. Ebből főként Maria Žernovič tudott előnyt kovácsolni kezdetben. A szett első harmadáig tartotta a lépest a Vasas, aztán kezdtünk meglépni. Kettőre még felzárkóztak, de onnantól kezdve borult a pálya. Elsősorban amiatt, mert a kiszorított helyzetből való építkezésükre könnyedén rákontráztunk, és hezitálás nélkül kivégeztük a potyalehetőségeket is.

🏐7. Némi izgalmat kelthetett, hogy egyik kulcsemberünk, Lacombe Zsófi vállát kezelni kellett közvetlenül a találkozó előtt. Arról egyedül legrutinosabb emberünk tudna hitelesen nyilatkozni, hogy végül mennyire sikerült fájdalmaktól mentesen lejátszani a mérkőzést. Mindenesetre kívülről ennek nyoma sem volt. A kezdeti percek a feladó-átlóról szóltak: két ász, ötös-hatos helyek közé, illetve vonal mellé kanalazott, gyönyörű pontok, blokktámadás. Aztán hosszú időre ő is eltűnt a mezőnyben, ezzel viszont nem volt egyedül. A harmadik játszmában ő is szót kért a vezetés újbóli megragadásához, a befejező részben aztán ismét vért ivott. Elementáris erejű átlójával alapoztuk meg az első pontot, amiből már nem tudtak építkezni, majd újabb ásznyitás következett. A döntőbe jutáshoz a szükséges, második játszmalabda értékesítése szintén az ő nevéhez fűződik.

🏐8. Kezdeti koncentrált játékuk ellenére az első játszma sima elvesztése azt eredményezte, hogy a Vasas a maradék tét béklyóit is ledobhatta magáról. Mintaszerűen oldották meg a szélső kizárásokat, hiába változtattunk a fogadás irányán. Mi pedig a vártnál könnyedebben behúzott szett után belealudtunk a meccsbe. Az ebből kicsikart előnyt a vendégek meg tudták őrizni, mi több, beállították az elődöntő addigi legsimább pontarányát a szett végére. Remekül fogták a pozíciókat és védekezésben addig nem látott összhangban mozogtak. Nálunk a két center szemfülességén múlt egy-egy sáncpont vagy leütés. Az első olyan hosszabb időszak volt, amikor teljesen elszívták a levegőt Nika elől. Az ő oldalukon a horvát korelnök jól megtalálta a keresztirányokat a nehézkesen összezáró blokkunk belső oldalán, és bombaerős nyitásaival is meggyűlt a bajunk. Török Kata szitáló szerváival, és négyesről küldött keresztjeivel sem tudtunk mit kezdeni.

🏐9. Felejtsük el az eredményjelzőt és zárkózzunk, amennyire lehet – kérte Szabi, hogy a harmadik szettre ne tudja átmenteni lendületét a Vasas. Kívánsága nem teljesült és megint vezettek az angyalföldiek, továbbra is Gamma és Török vitte a hátán a csapatot. Nekünk az volt a szerencsénk, hogy a visszacseréje után Rali magára talált, és Andi is jól gazdálkodott a centerakciókkal, így nem tudtak meglépni. Rali ügyesen találta meg az üres területeket és a sáncra is olyan dinamikával zúzta rá, hogy nem tudták vele szemben a lepattanót kontrollálni. Centerünk a hálóérintéseit azonnal tudta feledtetni egy-egy jól helyezett, nem túl erős leütéssel. Nehéz szülés volt, mire átvettük a vezetést közel egy óra elteltével újra, az időzítése viszont profi volt. A Vasas nem tudott újítani és Nika a játszmán belüli első “csont nélküli” ütésével zárta le azt. Mire odakint besötétedett, a bajnoki döntő küszöbére érkeztünk.

🏐10. A negyedik játszmához a párharc lezárásának egyértelmű üzenetével sorakozott fel az alapcsapat. Ortiz kíméletlen volt: kétszer is visszatámadott a nyitásból belépő feladó helyére, és Zsófival két alkalommal is végrehajtották a totális kizárást a négyessel szemben. Minden megmozdulásunkból érezhető volt, itt már nem lesz bocsánat a lányok részéről. A Vasas is távol került attól a harmonikus együttműködéstől, amely jellemezte őket az előző két játszmában. Egymás többszöri meg nem értése, és egy kudarcos feladó+center csere segítette a Fatum dolgát. A kapott blokkok miatt elbizonytalanodtak a Vasas ütői, míg Németh Szabi blokkmagasítása Eliza behozatalával triplán bejött.

🏐11. Az utolsó pontokra már kisebbfajta gálaelőadás képét öltötte a meccs. Eliza, Neira és Nika áthatolhatatlan fallal szabott gátat az utolsó tartalékait is felemésztő Vasas törekvéseinek, előbbi egy gyönyörű kereszttel is meghálálta cseréjét. Szaszi beállítása már gesztusértékű volt Szabitól. 22-12-ről pedig Sarának nem sok hiányzott, hogy kiszerválja a Vasast. Végül a második szettlabdával Zsófi tehette fel a mazsolát a muffin tetejére. Vagy, ha úgy tetszik, a Fatum-címer marcipánját az elődöntő tortájára.

🏐12. Nika Radosová semlegesítése (?) a következőképpen néz ki napjainkban. A tavaly a Drezdával, idén már a Fatummal kupát nyerő szlovák válogatott a korábbi, kupadöntőt, elődöntőket is magában foglaló, húsz fölötti pontátlaga helyett most Lacombe Zsófival holtversenyben 15-ig jutott. Ezzel csak két ponttal maradt el az ellenfélnél két szetten át vezérszerepet játszó Popović -Gammától. Az első szett végén három egymás utáni bombája már egyértelmű üzenet és reagálás volt a Vasasnak arra: itt egy másodpercre nem lankadhat a figyelmük. Egyetlen fogadás pattant le róla az oldalvonalon kívülre, blokkban ismét rendkívül hasznos volt, és harminchat támadásából hozta össze az említett pontszámot. Szóval így néz ki, amikor Nikát elvileg “kiveszik” a játékból. Mit mondjak, belefért ez a “gyengébb” nap.

🏐13. Dalma űzte-hajtotta most is a többieket, és szükség is volt ám arra a lelki támogatásra, ahogyan liberónk a pályán és pályán kívülről is fel tudja tüzelni a többieket. Fogadási feladatán kívül mindig remek ütemben lépett be a feladó kisegítésére, ha Najdič-nak támadt elfoglaltsága a mentésekkel. Mintaszerű volt a védekezés, amit megvalósítottak Fruzsival. A Vasasnak sokszor nem ment a pontszerzés első kísérletre és gyakran előfordult, hogy Dalmának egy labdameneten belül kellett két-három nagy mentést bemutatnia. Továbbá a Vasas kellemetlen nyitásainál Fruzsinak is iszonyatosan figyelnie kellett, előszeretettel céloztak az ötös-hatos helyek közé vagy közvetlenül a vonal mellé. Neki egyetlen fogadóhibája volt és szinte kivétel nélkül tökéletesek voltak a bejátszásai.

🏐14. Hogy miért nem lehetett mégsem tökéletes a naptári tavasz első, számunkra dicsőséges estéje? “Profi sport, vagy alapjában véve a sport nézők nélkül nem teljes. Ugyanúgy kellenek a szurkolók, meg kell jelennie a kritikának is, hogyha valaki annak akar hangot adni. Természetesen a szurkolók nagyon-nagyon hiányoznak, pontosan egy-két olyan szituációban, amikor a csapat picit holtpontra kerül, akkor azon át tudja lendíteni, főleg a saját közönség. Illetve eksztázisban tud tartani még az is néha egy-egy játékost, amikor ellene szurkolnak. (…) Sajnálatos módon egyáltalán nem hallunk arról hírt, hogy akár a bajnoki döntőt nézők előtt tudjuk játszani. Ezt el kellett fogadni, nem is igazából nekünk, mint kívülállóknak, hanem a játékosoknak. Mivel majdhogynem a bajnokság elejétől így van, ebbe szépen bele tudtak rázódni, és most már, én úgy gondolom, hogy fel sem tűnik nekik. Majd akkor lesz nagyon feltűnő, amikor – remélhetőleg minél hamarabb – visszatérhetnek a nézők, mert szükségünk van rájuk.”

🏐15. Ennél autentikusabban senki nem tudta volna megfogalmazni. Ezeket a sorokat pedig egy olyan ember mondta, aki nélkül most nem tartanánk itt. Mert lehetnek egy játékoskeretben nyerő típusú játékosok, ám azokat csapattá is kell gyúrni. Németh Szabolcs eddigi munkája kupagyőzelmet hozott, és nagyon imponáló játékra képes, sokoldalú kompániát teremtett. Edzői pályafutása első teljes szezonjában mindjárt a sportág hazai trónjára is felülhet. Mi mást üzenhetnénk, mint azt: Szabi, továbbra is veletek a távolból, teljes mellszélességgel, az elkövetkezendő két hétben is!

Mindörökké Nyíregyháza!