Két szett kellett, amíg magára talált a Nyíregyháza az örök rivális elleni párharc újabb összecsapásán. A 180 fokos fordulat azonban elmaradt, öt játszmalabdányi hátrányból már tényleg csodaszámba ment volna visszajönni. A Békéscsaba újabban nyerni jár Nyíregyházára, sorozatban a harmadik, Continental Arénában rendezett mérkőzésük után lehetett boldogabb a vendégöltöző. Németh Szabolcs és Tóth Gábor egymás elleni örökmérlege pedig a vezetőedzőként dirigált meccseiket tekintve per pillanat megegyezik az eredményjelzőn olvasható végeredménnyel.
  1. Melyik akkor a Fatum valódi arca? A két bajnoki rangadón három komolyabb áramkimaradást produkáló gépezet, amely kétszer is megfizette a totális leblokkolás árát? Vagy a saját képességeivel egyéni- és csapatszinten maximálisan tisztában lévő gárda, amely a szakadék széléről hozta vissza a Csaba-meccset és megmentett egy, még értékesnek vélhető pontot?
  2. A kérdésre persze nem létezik egyetlen helyes válasz, avagy az igazság, mint oly sokszor, ezúttal is félúton húzódik. Be kell látni, hogy a jelenlegi csapatunk képes mindkét felsorolt mutatványra. Előző idényben a nagybetűs csapat mint család sziklaszilárd, kikezdhetetlen intézményének létrehozása volt Németh Szabolcs és stábja legnagyobb szakmai és pedagógiai fegyverténye. Minden kerettaggal sikerült megértetni, milyen módon és szerepkörrel juttathatják előre a közös ügyet. Most úgy tűnik, erre nem áll mindenki készen. Most még nehezebb tanárnak lenni, sok munka áll még az edző előtt. Lesznek még bőven meccsek, amikor nem lehet arra apellálni, hogy sorozatosan a mi akaratunk érvényesül majd. Márpedig nem állhatunk úgy oda, hogy cifet-cafat válik a csipet-csapatból, ha nem a mi szánk íze szerint alakulnak éppen az események.
  3. A tavalyi bajnok- és kupagyőztes játékosait kiképezték a folyamatos presszingre, a játékosok megszokták azt a fajta nyomást, hogy egy pillanatra sem lankadhat a figyelmük és a meccs állásától függetlenül nem veszíthetnek agresszivitásukból. Így viszont sokkal könnyebben tudtak reagálni a megváltozott játékhelyzetekre. A Vasas után a Békéscsaba ugyancsak kőkeményen megnyitott minket, hogy megingassa a tavalyi évben betonoszlopokon nyugvó fogadójátékunkat – ezzel csírájában elejét vegye a szélvészgyors támadásépítésnek. Erre azonban mindenki számított, hogy nekirontanak majd az ellenfelek a Fatumnak, megpróbálják valahogy elejét venni a letámadásnak. Nem érhette meglepetés Németh Szabolcsot, aki első évében máris képes volt filozófiáját következetesen keresztülvinni, és taktikailag megverni edzőkollégáit kivétel nélkül.
  4. Amitől tartottam az idényt megelőzően, az első soros védekezésünk meggyengülését illetően, az a Békéscsaba ellen most bizonyságot nyert. Neira távozásával alapjaiban megbomlott a csapatrészek közötti egyensúly. A helyére érkező Hanna Kaposváron ugyan kinőtt a harmadik-negyedik center szerepköréből és erőssége volt csapatának, neki azonban három meccs kell ahhoz, hogy a Puerto Rico-i mutatóit szállítani tudja, és fizikumban is más kategóriát képvisel. Ana Tiemi esetében úgy véltem, hogy vele visszanyertük a réven, amit Najdic távozásával elveszítettünk a vámon, és a brazil, fizikai adottságának és játékintelligenciájának köszönhetően képes lesz a Vasasban megcsodált játékát és sáncmunkáját Nyíregyházán is hozni. Az óbudaihoz képest azonban egyrészt megváltozott feladatkörrel lép pályára a Fatumban, másrészt messze van a korábbi extraligás csúcsformájától.
  5. A BRSE ellen az első szettől kezdve kevésbé számítottunk centerakciókra az ellenfél játékát elemezve, és kiürítettük gyakorlatilag a pálya középső tengelyét. A játék szélekre történő kihozatalával együtt tudatosan felkínáltuk a keresztirányokat. Ezzel alapvetően nem is lett volna gond, mert Nika tanári módon olvasta a játékot és Klisurát sikerült levédekezni. A csabai ütők azonban erősen és pontosabban céloztak, Najdic jól forgatta a játékot, ahogy azt tőle megszokhattuk.  Az erőteljes keresztütések utáni, hosszúra sikerült mentésekből adódó másodlagos akciók levédekezését nem sikerült megoldanunk. Marta Drpa remek napot fogott ki és nem tudott összezárni vele szemben a blokk, többször megtalálta a folyosót. A befejezések pontossága volt az egyik kulcsmutató, ahol elbuktuk a kezdő játékrészt. Ritkán fordul elő, hogy Nikának nyolc kísérletből születik egyetlen pontja, és Rali vagy Maja sem volt hatékonyabb.
  6. A pontatlan fogadások következtében gyakran voltunk kényszertámadásokra ítélve, márpedig a túloldalon lesben állt a mindenre elszánt csabai blokk. Zólyomi Rebeka, az ellenfél edzőjének még MTK-s időkből származó felfedezettje összesen annyi sáncot kivitelezett, mint mi csapatszinten. A Vasasnál tavaly felemás évet záró, horvát Ema Strunjak és Zólyomi vezérletével summa 19 sánccal jelentkezett a Csaba, a blokkjuk zárása, ütemérzéke, irányzéka is mintaszerű volt, főleg az első két szettben.
  7. Hiába sikerült 13-nál egyenlíteni, sőt, Andi szuper vonalnyitásával a vezetést is átvenni. A Csaba a végjátékhoz érve növelte a különbséget és elrabolta az első játszmát, erősebb és precízebb ütéseik és támadásbefejezéseik révén, valamint annak köszönhetően, hogy blokkban egyénileg is olvasták a játékot, és centereik gránitba öntötték kezüket.
  8. Németh Szabolcs cserékkel próbálta meg frissíteni a csapatot a második szett elejétől kezdve, előbb a két horvát lány váltotta egymást 2-5-nél. Merthogy a játék képe alig változott, sok hibával játszottunk offenzívában, ráadásul az addig mellőzött nyitásrontások is bezavartak. Glavinic viszont nettó emberhátránynak bizonyult, alig akadt értékelhető megmozdulása. Mentségére szóljon, a tizedik pontunk után, amikor bekövetkezett az átkozott áramkimaradás, a fiatal horvát beragadt a négyes pozícióba, ahol láthatóan nem érezte otthonosan magát, és mivel a Csaba sorozatban 11 labdamenetet nyert meg, ráment a szett, mire el tudtunk forogni ebből az állásból.
  9. Igazságtalan lenne azonban Katarina nyakába varrni a szettet, a ki nem kényszerített hibák tömegéről nem egyedül ő tehetett. Kár a másodikért, mert az első tíz csabai pont felét eredményező mulasztások dacára Nika végre megitta a célzóvizet. Lövőkedve addig is megvolt, most pontosságban is javított. Amíg tartottuk a lépést és megvoltak szélre a gyors labdák, könyörtelenül kihasználta a lehetőségeit. Sara Klisura maga sem gondolta volna, hogy két Szabi-időkéréssel megszakítva, egyhuzamban 11-et fog szerválni – legalább gyakorolhatta a nyitást a szabakai születésű klasszis. Edzőnk pedagógiai érzéke ezúttal csalt érzésem szerint, a nyugodtabb hangvételű időkéréssel célszerűbb lett volna indítani, az üvöltözős számonkérés most csak olaj volt a tűzre. Pláne úgy, hogy a taktika összeállításánál hagyott támadási felületet a vendégek részére. Abban viszont igaza volt, hogy nem szükséges “meghalni a szépségben” ahhoz, hogy egy csapat eredményes tudjon lenni…
  10. A cseréknél a béna csoportkonvergencia elve érvényesült: aki bejött a második szettben, mintha átok ült volna rajta, vagy megevett egy nyitást, vagy a kezéről kifelé pattant a labda, vagy hibásan adott fel, vagy a hálóba bombázott hátsó sorból. Ekkor még a titkos fegyver, Vajda Bea sem tudott segíteni, aki a cserézónából messze a legnagyobb csapatjátékos volt az eddigi meccseken. Az ő ideje a meccs második felében érkezett el, ami késik, nem múlik alapon. A strandkirálynő ezen a napon is alázatosan hozzátette a magáét a feltámadáshoz. Kötélidegekkel rendelkezik, az ötödik szettben, amikor leforgott a nyitóhelyre, segítségével hárítottunk három játszmalabdát, rezzenéstelen arccal bezúzott egy ászt. A különbség viszont túl nagyra hízott addigra a kiélezett végjátékban.
  11. Nika 33 ponttal a mezőny legeredményesebb játékosa volt sokadjára. Az ő hatékonysága kulcsfontosságú a meccsek kimenetele szempontjából, ami nem kis felelősséggel jár. Ha nagyon megy neki, mint a harmadik-negyedik szettben, támadást is alig tud hibázni. Ha viszont rossz napot fog ki, mint a Óbudán, nehezen pótolható, azt megsínyli a mostani csapat. Említésre méltó centerakciónk alig akad, ehelyett egyre látványosabban beépül a játékunkba a szlovák bombázó – ritkábban Ralitsa- hatos helyes offenzívája. Ha a centerek számítanak rá, megoldja a hátsó sorból a blokk kikerülését úgy is, hogy az ötös-hatos helyek közé, kissé kihúzódva rugaszkodik előre.
  12. Pontszerzésben kiemelt szerepet vivő játékosaink közül Rali és a harmadik szettől visszatérő Maja is óriási formajavulást éltek meg 0-2-es meccsállás után. Azáltal, hogy a bolgár négyesütő és a horvát feladó-átló is alig hibázott támadást, illetve a ki nem kényszerített hibákat minimalizáltuk, mindjárt megváltozott a játék képe. A nyitásainkkal alapvetően korábban sem volt gond, sokkal inkább azzal, hogy gyakorlatilag nem volt első soros védekezésünk, a vendégek keményen megnyitottak minket és a pontatlan fogadásokból még pontatlanabb ütőteljesítményekre voltunk képesek. A harmadik szett megnyerését előrevetítő három pontos vezetésünkhöz egy tévesen megítélt out is kellett, Jámbor játékvezető aztán a negyedik szettes, hősies egyenlítésünkhöz is hozzájárult egy vaksisággal. Igaz, később a kárunkra is benézett egy szituációt kompenzációként.
  13. Az ütők átmentették termelékenységüket a negyedik szettre is, folytatódott a futószalag-szerű pontgyártás. A Rali blokktámadásaival szembeni védekezésre és az ötösre érkező keresztütéseire hívta fel a figyelmet a time-outban Tóth Gábor. Négyesünk pedig óriási mentésein kívül remekül olvasta a játékot, és az alapvonalra, a pálya középső szektorába célzott ezután. Nem tudtak mit kezdeni a hatos akcióinkkal. Hárompontos csabai vezetés után Beát már feladó-átlóba hozta be Szabi, kisvártatva az ő nyitásai révén szereztük az egyenlítéshez szükséges pontokat, és kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a döntő játszma térfélcseréjéig reális esélyünk volt a meccs megfordítására.
  14. Látványos mentésekkel tarkított labdamenetek voltak mindkét oldalon. A kék-fehéreknél Molcsányi valódi vezérként tért vissza, még a lehetetlent is igyekezett visszahozni, olyan labdákért indult, amelyeknél a többiek megdermedve álltak egy helyben, a Kicsi viszont dobta magát és számon is kérte a játékostársakat. Nálunk “kicsiből” kettő is van, óriási szívvel és hatalmas akaraterővel, bravó Tóth Sisters, ismét kitettetek magatokért! A válogatott terhek utáni visszatérés során Fruzsinál kiütköztek a szűkre szabott pihenő utóhatásai, a Vasas ellen még szürke volt önmagához képest, a Békés megyeiek ellen már sokkal precízebb volt a posztján.
  15. Ana Tiemi csapatkapitány ezen a meccsen mutatta meg először igazán klasszisát. Már az első szett pontatlan befejezései ellenére róla elmondható, hogy rendkívül jó érzékkel tartotta meg a labdákat. Későbbiekben pedig megvoltak a gyors visszafordítások kettes felé vagy a hatos helyre. A bejátszások után fenntartotta a kellő magasságot, nem rajta múlott, hogy a védekezéssel lenyomott ütők eleinte rosszul sáfárkodtak a továbbításaival. Az a megmozdulása pedig élményszámba ment, ahogy a hálónak háttal állva, a fölé magasodó sánc felett elegáns mozdulattal kidobta a FIVB V200W-t a hosszú sarokba.
  16. Ahogy egy személyiségnek is több oldala van, ugyanúgy több arculatot képes egy csapat hordozni. A mi Fatumunknál is olybá tűnik, benne van a pakliban mindkettő. Hogy mi az oka a fél szettekre elhúzódó képes mentális kihagyásnak, nem egyszerű megfejteni. A hiba ugyancsak része a játéknak, a BL-ben sorozatban olyan meccsek várnak ránk, ahol domináns ellenfelekkel találkozunk. Szerencsére van még néhány hét a nemzetközi szereplésig, addig van még mit pszichológiai téren helyrerakni.
  17. Önbizalom-növelőnek itt van mindjárt egy NB 1-es csapat elleni kupameccs, majd egy bajnoki az utolsó helyezett, de a csapatait ellenünk folyton extra motiváltan harcba küldő Leiszt Máté által dirigált MTK ellen, mindkettő idegenben. Azután meg jöhet egy igazi “hatpontos” meccs az Extraliga idei meglepetéscsapatával az Arénában.

HAJRÁ NYÍREGYHÁZA!